Egy nagyon kellemes és baráti hangulatú stúdiófotózásom volt. Már minden megvolt nagyjából a fejemben, hogy mit szeretnék, a ruhák, a pózok, a fények, s egy nagyon kedves, régi barátom segédkezett a fotózásban, ráadásul egyik legjobb barátnőm is nálunk töltötte a hétvégét, így ő is jött velünk, így volt egy egy "jobb kezem" is, ahogy annak lennie kell :)
Igazán meghitt volt a hangulat Dailonnal, néha - olyan hihetetlen is volt - de ahogy ott álltunk, közel egymáshoz, ahogy a pocakomra tettem a kezem, s ahogy ő kezét is éreztem, szinte megszűnt a világ. Annyira bennsőséges, családias volt, még akkor is, ha nem voltunk egyedül. Néha pillanatokra, úgy éreztem, nincs senki más, csak a pici, Dailon, meg én.
De íme, nézzétek az eredményt:
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.