Aki képeket vár és nem szereti a betűket, megkímélem, már most klikkelhet a kicsi kis piros x-re a jobb felső sarokban. ....mert ma nincsenek képek. lesznek, de nem most. Most csak frissíteni szeretném az anyaságról szóló gondolati változásokat. ...illetve nem változásokat.

Ami tagadhatatlan, teljes szerelmben vagyunk édes kislányunkkal. Meg tudnám zabálni. Komolyan. Azok a kis lábak, kezek, az a pici nyelvecske....stb. Nem kell ezt magyarázni, aki anyuka tudja, aki nem anyuka, ....hiába magyaráznám....

Az is igaz, néha ki voltunk.... amikor csak sír sír sír és nem hagyja abba. Felveszed, akkor jó. Leteszed, rákezd. és akkor itt ne baszd el. olyan könnyű elgyengülni. Mi próbáltuk nem tenni. Azthiszem végeredményben sikerrel. Valljuk be, senki nem mondja ki - mert hülyén hangzik és szívtelennek, hogy ilyesmi gondolataink vannak, még talán saját magunk is rosszul érezzük tőle,- de amikor a gyerek üvölt a sajnálat érzése keveredik az irritáció érzésével. Üvölt és az agyadra megy. Közben összeszorul a szíved. ....de sokan mondják... néha hagyni kell. ....de hát olyan rossz. de ha felveszem 100adszorra is, megszokja és késöbb lesz nehéz. Azthiszem eddig hősiesen helyt álltunk. Meg meg is ismertük. ....legalábbis egy kicsit :) Tudjuk már mikor rinya, és mikor van tényleg valami gond. Épp ma 1 hónapos. Lefekvéskor már elalszik egyedül sírás nélkül. Majdnem az éjszakát is átalusszuk! Nagyon rossz volt az elején, hogy sírt, mi meg hagytuk... főleg éjjel, de most úgy érzem neki is és persze nekünk is jobb, hogy megy az egyedül elalvás. Persze volt/van játék, babusgatás, simi - simi, és rengeteg puszi és ölelés, de nem éjjel. Úgy tűnik ez működött. De nagyon sok erő kellett ahhoz, hogy meg tudjam állni, mindig az zakatolt a fejemben, hogy csak pár nap és jó lesz. Könnyebb lesz.

Aztán itt van a ki mit gondol dolog. Soha, nem lesz olyan, hogy mindenki szemében jó anyuka leszek. Ez így van, jobb ha ezt mindenki elfogadja saját magáról. De tudjátok mit? nem is kell mindenki szemében jó anyuka lenni. Az ember úgy érzi, meg akar felelni, hogy mindenki azt gondolja róla, wow! Micsoda jó anyja  van ennek a gyereknek!  Kedves anyukák, felejtsétek szépen el, hogy mindenki ezt fogja gondolni, felejtsétek el ezt a célt, hogy ezt akarjátok elérni, és felejtsétek el, hogy ezzel egyáltalán törődnötök kell!!!! Mert nem kell! Nem kell a külvilág visszaigazolása ahhoz, hogy eldöntsd, jó anya vagy, vagy sem! Mikor a tükörbe nézel, érezd, hogy úgy gondolod, jó anyja vagy a gyerekednek/gyerekeidnek. S ők érezzék hogy jó anyjuk vagy. A legfontosabb a szeretet, amit adsz nekik! Ennyi számít! és nem az, hogy más mit gondol!

Volt már olyan, aki - azért mert megvalósítottam egy régi vágyamat, és szerencsémre nem kellett más fotóst megfizetnem, hanem saját magam le tudtam fényképezni a kicsi Mei-Zhent, úgy ahogy elképzeltem még akkor mikor a pocakomban volt - azt mondta, hogy szerinte kelléknek használtam a gyereket és mennyire nem élvezte, csak mi. Szemében gondolom szörnyű szülők vagyunk. Nos. Én nem így gondolom, nem így érzem, és ez számít! És remélem, hogy Mei-Zhen is egy napon boldog lesz, hogy ilyen szép csecsemőkori fényképek vannak róla.

És ahogy anno terveztem, s hál isten, az anyaság nem változtatta meg ezt bennem, kell idő magunknak is. Csak Dailonnak és nekem. És este, mikor Mei-Zhen már ágyban, nem félek kiülni a kertbe a férjemmel és nézni a csillagokat, romantikázni, megosztani egy pohár bort vagy egy jó hideg sört. (persze...... sajnos megtehetem, mivel nincs tejem...)

De nem roppanok össze az idegességtől, ha az anyukám, vagy Dailon anyukája vigyáz a kicsire. Mindegyik már felnevelt egy vagy több gyereket böcsülettel. ...jár a bizalom! A két kutya is hozzáérhet a kicsihez, persze módjával, és a cipőt sem kell a kapun kívűl elhelyezni, nem fogom a gyereket üvegpalotába zárni! Tessék, ezek mind olyan dolgok, amelyek megosztják a véleményt, valaki egyetért, valaki szörnyűlködik. Nem vagyunk egyformák, és nem is kell, hogy azok legyünk! De egy dolog, ami ezektől független, imádok anya lenni, mert imádom ezt az érzést! Imádom ezt a hatalmas szeretetet, amit eddig sosem éreztem senki iránt! Imádom megfogni, átölelni, megpuszilni, érezni ahogy szuszog, látni ahogy fejlődik, a szemébe nézni, s elveszni benne. Azon kapni magam, hogy megszünik a külvilág, ahogy a karomban fekszik, s mosoly lebeg arcomon, olyan mosoly, melyet csak ő fakaszthat!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.