Így közel az esküvő szezon végéhez úgy éreztem muszáj hódolnom a megérdemelt pihenésnek, így nagy, bátor útnak vágtunk neki: Felpakoltuk nagyit, anyut, gyereket, s kocsival nekivágtunk az 1392km-es útnak. Szerbián és Macedónián keresztül mentünk, mert úgy hallottam, hogy jobb választás mint a másik útvonal (Bulgária és mégvalami) Hát, nagyon vártam hogy megkérkezzünk! Dailon vezetett végig, ügyesen, gyorsan repített minket a cél felé. Mivel egy lassan 80 éves nagyival és egy 4 hónapos babával utaztunk, úgy döntöttünk éjszakára megállunk. Igazából visszafele volt ez érdekes: nem akartunk ilyan filmbéli - horroros útszéli motelben megállni, különösen Szerbiaban nem, de drága, puccos szállodában sem. Na de először amikor megálltunk, az épület kívülről jól nézett ki, belülről már nem annyira... a fürdő pedig olyan ráhányós féle. szóval inkább tovább mentünk, 5km-rel késöbb találtunk egy másik motelt. hatalmas, márvány, szökőkutas-kertes, gyönyörű szobával, pihi-puhi ággyal. Nem is értettem miért is Motel ez. A legnagyobb meglepetésünkre az ár ugyanannyi volt mint a másik szutyok helyé. Nem kérdés tehát, maradtunk. A mai napig le vagyok döbbenve, hogy mekkora eltolódás lehet szolgáltatások között, amit kaphatsz ugyanazért a pénzért.

Na de, térjünk át a valódi témára Sartira: mivel utószezonba mentünk, s szállással kapcsolatban nem volt nagy igényünk, legyen tiszta kb. ennyi, így szégyentelenül olcsón jutottunk hozzá. Kedves, aranyos panzióban szálltunk meg, tengerre néző terasszal, olyan finom reggelink volt 3 euróért, hogy mindig alig vártam, hogy reggel legyen. Medencénk is volt a tetőn. Viszont ami végtelenül felbosszantott, hogy nem volt melegvíz. Jóóó, nem volt jéghideg, de fürödni azért elég erősen frissítő hatású. Magunk miatt nem is lett volna ez olyan nagy baj, de azért ott a baba.... kb. 3 szor szoltam az idegenvezetőnek, aki ugyanabban az epuletben szállt meg, mindig nézett rám nagy boci szemekkel, mintha soha életében nem hallott volna erről a problémáról. de persze soha nem történt semmi változás, uhogy feladtam. késöbb kiderült, kb az egész házban ugyanez a szitu. ez azért kellemetlen. 

A másik, amire nagyon kell vigyázni, a kenyér. Igen, a kenyér. Ami mellesleg földöntúlian finom. Úgy jártunk, hogy elmentünk egy szép , öreg halászfalbuba körülbarangolni, s persze ott is ebédeltünk. Kb. 4 étterem volt egymás után. Az első kettőbe megkérdeztük hogy van gyros. Nem volt nekik, ami nagyon furcsa, hiszen Görögország híres a gyrosról. Mire a 3. étterem előtt álló pincér szólt, hogy nekik van. 

Örvendve beültünk, kihozták az étlapot, s közölték, hogy a gyros még nincs rajta, mert az új, és pitában sem tudják felszolgálni, hanem csak tálként. Mondtuk persze, nem baj. De kurva furcsa volt, hogy nincs rajta az étlapon. A leleményességgel nem lenne semmi baj, de olyan de olyan szar gyrost hoztak ki, amilyet még életemben nem ettem!!! Nem is volt az gyros. De sebaj, nincs pita, van kenyér hozzá, így azzal laktunk jól. Az legalább friss volt, meleg volt, és finom! Hozzák a számlát, kerekedik a szemünk, ilyen adó, olyan szervízdíj blablabla, na meg a kenyér 4 euróért. Nem értettük, hiszen mi nem rendeltünk kenyeret, maguktól hozták, így azt gondolná az ember, az a menühöz van, talán pita helyett, mivel az meg ugye járna. Teljesen felmérgelt ez a csunya csel minket, távoztunk felemelt fejjel, kenyérért nem fizetve! 

Na de 1 nappal késöbb beültünk egy étterembe Sarti-ban. Halat rendeltünk salival. Jött a kenyér is. Tanultunk a múltkori esetből, így hozzá sem értünk a kenyérhez. Jön a számla, s igaz, csak 50 eurocent a beazonosítatlan összeg, de megkérdeztük, hogy mi az? Erre a pincér: hát a kenyér! Mi meg ugye: de hát hozzá se értünk! Erre a pincér egy kisebb szájhúzás kíséretében kihúzta a 50 eurocentet a számláról. Tehát a kenyérrel óvatosan! :)

Sarti egyébkén egy györnyörő kisfalu, s számos sport hódolóinak kedvez. Istenit futottam a tengerparton, s nagyon jó bicikli túrákat is csináltunk. Van éjszakai élet, s a vásárló kedvűek is számos kis boltot találnak. Továbbá Sarti és környéke tengerparja igen változatos, így az, aki szeret kirándulni, s új dolgokat látni, biztos vagyok benne, hogy minden nap fog látni valami gyönyörűt s mégis mást. 

Egy két képet is töltök nektek:

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.