felnőtt én

2012.01.08. 19:37

 húúú nagyon rég nem írtam, már majd el is felejtettem hogy van ez a blogom :P Jó, azért nem :) Annyi minden történt, hogy már nem is tudom mit írjak. Az anyaság tényleg nagyon gyönyörű, s csodálatos, ahogy minden nap egyre szerelmesebb leszel! minden apró kis dolog, ami előtte csak üres szó volt, mikor mások mondták, pl. jajj, már felül!, óóó vissza integetett! jön a foga! most hirtelen hatalmas érzés töltetet kapnak, s feltöltik szívemet örömmel. életed legszebb pillanataivá válnak, amikor  a te tündéreddel történik ez. Annyira megmagyarázhatatlan boldogság ez, amit csak egy anya / apa érthet és érezhet. Ez is annyira sablonosan hangzik, de nem is akarom magyarázni azt, amit meg amúgy nem lehet. Van ilyen kis babakönyvem, ahova nagyon aranyosan fel lehet jegyezni minden lényegesebb történést, de néha úgy érzem, hogy ez nem elég. Felfigyeltem, hogy hiába ez a sok gyönyörű nap, annyira bele vagyunk feletkezve, hogy hihetetln gyorsasággal felejtünk el dolgokat, melyeket pedig soha nem szeretnénk, hiszen jó lenne megtartani minden egyes pillanatot, melyet csemeténkkel töltünk el emlékeinkben. 

S valóban, az anyaság változtat, szépen, lassan, de változtat. S megértettem valamit, amitől tartottam, attól nem kell, hiszen a miértje teljesen másból fakad. Tartottam attól, hogy szinte mindenki hirtelen elfelejti saját magát, s a gyerek lesz a legfontosabb, a gyerek lesz az első. Én ezt nem akartam, nem akartam így megváltozni, s el nem tudtam képzelni, hogy valaki egyszer fontosabb lesz az életemnél is. S most érzem, nem azért válik ilyenné az ember, mert ez a kötelessége, hanem azért, mert ez teszi boldoggá! Az a legnagyobb boldogság számunkra, ha kis porontyunkat boldognak látjuk. Vásárolni is sokkal jobb neki - pedig higgyétek el, én nagyon szerettem magamnak -is- vásárolni - mostmár sokkal nagyobb örömmel jár, ha neki veszek valamit. Díszíthetem a legféltettebb kincsem, vagy épp mosolyt csalhatok az arcára.

Bár hozzátenném, még mindig tartom a jogot arra, hogy megóvjam a személyes együttléteimet Dailonnal. Hogy legyen mindig idő egymásra, kettőnkre. Nem vagyok szívbajos lepasszolni a gyereket egy éjszakára, vagy egy napra. Mindenkinek jó, mindenki örül. Nagyi azért hogy unokázhat, a gyerek is függetlenebb az anyjától apjától, és nem kap szívgörcsöt, ha nem látja őket egy percre, s nekünk is, mert fenn tudjuk tartani azt a bizonyos bennsőséges kapcsolatot, romantikát és tüzet, mely Mei előtt is megvolt. 

Ez az utolsó évem, hogy huszonévesenek mondhatom magam, és érzem is, hogy nem vagyok már gyerek. De valahol érzem azt is, hogy meg kell s meg akarom tartani gyermeki lelkületem, s úgy érzem, bár ezért tenni kell, ápolni kell, dolgozni kell, de megéri. 

Szilveszterkor olyan helyen voltam bulizni, amit pár évvel ezelőtt nagyon élveztem. Most is persze, de valahogy már más volt, hiányzott a tűz, rájöttem fél lábbal kilógom. Rájöttem, valahogy követem azt a jól bevált sablont ami mindenkivel történik, amit úgy hívnak, felnőtté válás. A felnőtté válás nem csak azt jelenti, hogy sokkal több felelősség ül a vállunkon, a felnőtté válás azt is jelenti, hogy más kezd el érdekelni, más hoz tűzbe, máshogy, máshol érzed jól magad. olyan felnőttes dolgokat csinálsz :) milyen unalmasnak tűnt gyerekkoromban úgy bulizni, hogy üldögélsz egy pohár bort iszogatva a barátaiddal, s jókat beszélgettek. Most valahogy már ez esik jól. Nem érzem úgy , hogy a bódulat, és órákig ugrálásmár annyira jó móka. Inkább szánalmas. Nem másnak. Nekem - magamról gondolva. 

Viszont még mindig nem gondolom máshogy, hogy bármit is érzel, bárhogy is gondolod hogy jó lenne neked, azt és úgy kell csinálni! Ezt gyerek öööö vagyis fiatalabb koromban is így gondoltam, és most is így gondolom. Azthiszem ezért érzem szabadnak magam, próbáltam a lehető legőszintébben élni saját magammal szemben, s még most is úgy érzem, hogy helyes volt, és helyes is lesz! 

Összefoglalónak ennyi és tárt karokkal várom a 2012-es év mindennapjait!

A bejegyzés trackback címe:

https://kristinaweiss.blog.hu/api/trackback/id/tr663529436

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása