Bemutatkozás félét ígértem igaz? Szarvason születtem, édesanyám neve..... :D dehogy is, csak vicceltem :P De amúgy tényleg ott születtem és édesanyám nagyon akart :)

Nem is tudom igazán mit kéne írnom, mi az ami lényeges és elsősorban nem túl unalmas.... Semmi kirugaszkodót nem tudnék mondani azthiszem. Budapesten nőttem fel, őrült tinédzser korom volt, voltam szerelmes is meg sírtam is, mint ahogy mindenki. Imádtam írni. Verseket főleg, de novellákat is. no meg naplót! Sokáig író is akartam lenni. Újságíró. Aztán már nem. Talán ugorhatnánk gyorsan a jelenbe mostmár. Na jó. majdnem a jelenbe. 

Valami történt, nem tudom hogy mi, és hogy mivel érdemeltem ki.... de sokmindenben változott az életem az utóbbi pár évben. Az, ahogy gondolkodom, hogy mosolyogva élek, mert hiszek a szépben és a jóban, és megpróbálom így látni a világot. Mégha valami rossz is történik velem, úgy hiszem véletlenek nincsenek, és megvan az oka amiért történt... lehet ha máshogy alakult volna, sokkal rosszabb lett volna a végeredmény. Azthiszem így sok idegeskedéstöl megkímélem magam :) Jóó jóóó... azt tegyük hozzá, hogy makacs vagyok.. és ha valami nem úgy alakul, ahogy meg volt tervezve, akkor igen ki tudok akadni. Persze aztán lenyugszom, meg mérlegelek, meg elfogadom...stb. de talán pont ez a makacskodó tulajdonság is egyben ami visz előre. 

Aztán... valahogy Dubaiba sodort az élet, és épp hogy kitaláltam hogy fotós leszek, már kinn voltam és a nagy cápa kis házi halacskája voltam, esküvő esküvőt követett, rendezvények, portrék, stúdió, sivatag, tenger, színes volt a paletta. Így a véget nem érő szomjam a tudásra mindig orvosolva volt. Tanulhattam, tapasztalhattam, mindezt iszonyat sebességgel. Imádtam! Megtaláltam önmagam. És nem is értettem, hogy eddig mi a f...t csináltam. Eddig tartott megtalálni kicsi lelkemben azt a mégkisebb ajtót. ...és kinyitni persze. Régebben is imádtam fotózni, persze csak ahogy mindenki más... kis kompakt géppel, házibulikon, ünnepeken..stb. de mindig én voltam, aki örömmel kattintgatott, és mindig én voltam a legizgatottabb, mikor elmentünk előhívni a képeket.

 egy kis dubai..... város és "külváros"

ez pedig Omán lenne. 

 Aztán meg ha belegondolok az írás meg a fényképezés nem is áll olyan messze egymástól...  pl. egyik sem a szavak emberének való :D továbbá alkotásról szól, alkotni valami szépet, egyedit, maradandót. Történeteket mesélünk el benne, hangulata van, érzést vált ki ....stb. végtelen a hasonlóság, úgy érzem. Persze, még most is szeretek írni. Különben nem lenne ez a blog sem. Csúnya dolog talán, de mégis azt kell hogy mondjam, a második helyre szorult. És a fotózás? Délcegen billeg az előtérben csillogó pompájában lelkemben. Persze ők ketten jó barátok :)

S végül, de nem utolsó sorban Dubai hozta el nekem a nagy szerelmet is. Igen, mint ahogy említettem, tudtam már mi az hogy szerelem. Éreztem már. Mégis .... most érzem, hogy otthon vagyok. Hogy megérkeztem. És hogy nincs tovább, nem kell kutatni tovább. Nagyon nehéz ám szavakba önteni, hogy mit érzek pontosan. De mindenesetre azthiszem ennél boldogabb nem lehetnék, ennél egészebb nem lehetnék, ennél jobbat nem találnék, mert ő az én párom, ő az aki hozzám tartozik és tökéletesen passzol.

S valahogy mintha bizonyítékunk is lenne rá, pedig az ilyesmit nem szokás bizonygatni,mert hát nincs is rá szükség. Nekünk mégis van. még bizonyítékunk is. egész pontosan 6 hónapos pocaklakónk van, akit már nagyon - nagyon várunk hogy megérkezzen, és éjjelente ne hagyjon aludni :)

Így most a Dubai - i életet felváltotta édes Magyar hon, s itthon folytatjuk álmaink megvalósítását!

Legközelebb azthiszem írok nektek kicsit a Dubai fotós és nem fotós tapasztalataimról :)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.