Nem terveztem mára még egy bejegyzést, de ez.... ezt meg kell hogy osszam veletek! Próbálok nem átváltozni nyáladzós, csöpögős, másról beszélni nem tudó ifjú anyukává, de ez.... ezt nem bírom kihagyni. 

A világ legszebb, legörömtelibb pillanatait élem mostanság. Olyan új érzések - s ne felejtsük el hozzá tenni, hogy közel a 30-hoz már nem sok új érzéssel találkozik az ember, főleg nem kiemelkedően jókkal - kerítenek hatalmukba, s tudatják velem létezésüket, melyeket nem tudok szavakba önteni. Aki anyuka, már pontosan tudja, aki még nem, nagyon remélem, hogy megtapasztalja egyszer. ... a hím egyedeknek nem tudok segítséget adni a megértésben... elég ha úgy tegkintenek erre, ahogy mi nők is részben: egy igazi csoda.  Nem is próbálom részletezni tovább... olyan ez mintha annak próbálnánk megmagyarázni hogy milyen a részegség állapota, aki sosem volt részeg.

Elég érzelgős típus vagyok, így nem kérdés, néha úgy kell visszatartanom az örömkönnyeimet. ...ez is egy ilyen pillanat volt.

S hiába, sokmindent ilyenkor kezdünk el megérteni, miket édesanyánk mondogatott anno. ilyenkor, mikor mi is anyává válunk. Hihetetlen hogy egy teljesen új fajta és az eddigieknél sokkalta erősebb szeretet alakul ki a lelkedben, párhuzamban ahogy a kicsi fejlődik benned. S persze minden más érzés ami a szeretethez kapcsolható is ezersére nő ... pl. féltés, aggodalom, védelem....stb.

de nézzétek csak, miről is beszélek:

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.