Nem terveztem mára még egy bejegyzést, de ez.... ezt meg kell hogy osszam veletek! Próbálok nem átváltozni nyáladzós, csöpögős, másról beszélni nem tudó ifjú anyukává, de ez.... ezt nem bírom kihagyni. 

A világ legszebb, legörömtelibb pillanatait élem mostanság. Olyan új érzések - s ne felejtsük el hozzá tenni, hogy közel a 30-hoz már nem sok új érzéssel találkozik az ember, főleg nem kiemelkedően jókkal - kerítenek hatalmukba, s tudatják velem létezésüket, melyeket nem tudok szavakba önteni. Aki anyuka, már pontosan tudja, aki még nem, nagyon remélem, hogy megtapasztalja egyszer. ... a hím egyedeknek nem tudok segítséget adni a megértésben... elég ha úgy tegkintenek erre, ahogy mi nők is részben: egy igazi csoda.  Nem is próbálom részletezni tovább... olyan ez mintha annak próbálnánk megmagyarázni hogy milyen a részegség állapota, aki sosem volt részeg.

Elég érzelgős típus vagyok, így nem kérdés, néha úgy kell visszatartanom az örömkönnyeimet. ...ez is egy ilyen pillanat volt.

S hiába, sokmindent ilyenkor kezdünk el megérteni, miket édesanyánk mondogatott anno. ilyenkor, mikor mi is anyává válunk. Hihetetlen hogy egy teljesen új fajta és az eddigieknél sokkalta erősebb szeretet alakul ki a lelkedben, párhuzamban ahogy a kicsi fejlődik benned. S persze minden más érzés ami a szeretethez kapcsolható is ezersére nő ... pl. féltés, aggodalom, védelem....stb.

de nézzétek csak, miről is beszélek:

 Ahhh Dubait ígértem nektek... de ez most nem fog menni, vááárjatok csak szépen. ....ah nem mintha élvezném, hogy szivatom a népet. Átkozott influenza!!!!! Fujj de úúúúútálom!! szóval most próbálok túlélni. Dailonnal kezdődött (drága férjem). Pedig ő sosem beteg! Haha.. nem szokta a magyar légkört :P Szóval ágynak dőlt.. ápoltam is lelkesen, és úgy sajnáltam is szegénykémet. Aztán ágynak dőltem én is. Mondjuk hogy szerencsés vagyok, pénteken kezdödött, akkor azt hittem meghalok. Szombaton méginkább, hidegrázás, láz, a hátam úgy fájt, hogy nem tudtam mit kezdeni magammal, sehogy sem volt jo, és a kis pocaklakó rugdosgatott belülről, összeszorult a szívem, úgy sajnáltam szegénykémet! Azt nem is értem, hogy az ember agya hova vész ilyenkor.... annyira baromságokat lehet álmodni. egész éjjel html kódokat láttam :D de ma már - még ágyban ugyan- de meg tudtam érinteni a laptopomat, es pötyögni egy kicsit. Elvonási tünetek kerülgettek már amúgy is :D 

Szóval túlélöben, de el nem tudom mondani mennyire de jajj mennyire uuuutáltam az elmult két napot!!

ÓÓÓ pedig milyen szép idő volt ma! Már megint tavasz van :) A mangalica fesztiválra akartunk menni, no sebaj, majd jövőre :D

Most búcsúzom. Kép sincs. A betegség megvonásokkal jár :P

 Bemutatkozás félét ígértem igaz? Szarvason születtem, édesanyám neve..... :D dehogy is, csak vicceltem :P De amúgy tényleg ott születtem és édesanyám nagyon akart :)

Nem is tudom igazán mit kéne írnom, mi az ami lényeges és elsősorban nem túl unalmas.... Semmi kirugaszkodót nem tudnék mondani azthiszem. Budapesten nőttem fel, őrült tinédzser korom volt, voltam szerelmes is meg sírtam is, mint ahogy mindenki. Imádtam írni. Verseket főleg, de novellákat is. no meg naplót! Sokáig író is akartam lenni. Újságíró. Aztán már nem. Talán ugorhatnánk gyorsan a jelenbe mostmár. Na jó. majdnem a jelenbe. 

Valami történt, nem tudom hogy mi, és hogy mivel érdemeltem ki.... de sokmindenben változott az életem az utóbbi pár évben. Az, ahogy gondolkodom, hogy mosolyogva élek, mert hiszek a szépben és a jóban, és megpróbálom így látni a világot. Mégha valami rossz is történik velem, úgy hiszem véletlenek nincsenek, és megvan az oka amiért történt... lehet ha máshogy alakult volna, sokkal rosszabb lett volna a végeredmény. Azthiszem így sok idegeskedéstöl megkímélem magam :) Jóó jóóó... azt tegyük hozzá, hogy makacs vagyok.. és ha valami nem úgy alakul, ahogy meg volt tervezve, akkor igen ki tudok akadni. Persze aztán lenyugszom, meg mérlegelek, meg elfogadom...stb. de talán pont ez a makacskodó tulajdonság is egyben ami visz előre. 

Aztán... valahogy Dubaiba sodort az élet, és épp hogy kitaláltam hogy fotós leszek, már kinn voltam és a nagy cápa kis házi halacskája voltam, esküvő esküvőt követett, rendezvények, portrék, stúdió, sivatag, tenger, színes volt a paletta. Így a véget nem érő szomjam a tudásra mindig orvosolva volt. Tanulhattam, tapasztalhattam, mindezt iszonyat sebességgel. Imádtam! Megtaláltam önmagam. És nem is értettem, hogy eddig mi a f...t csináltam. Eddig tartott megtalálni kicsi lelkemben azt a mégkisebb ajtót. ...és kinyitni persze. Régebben is imádtam fotózni, persze csak ahogy mindenki más... kis kompakt géppel, házibulikon, ünnepeken..stb. de mindig én voltam, aki örömmel kattintgatott, és mindig én voltam a legizgatottabb, mikor elmentünk előhívni a képeket.

 egy kis dubai..... város és "külváros"

ez pedig Omán lenne. 

 Aztán meg ha belegondolok az írás meg a fényképezés nem is áll olyan messze egymástól...  pl. egyik sem a szavak emberének való :D továbbá alkotásról szól, alkotni valami szépet, egyedit, maradandót. Történeteket mesélünk el benne, hangulata van, érzést vált ki ....stb. végtelen a hasonlóság, úgy érzem. Persze, még most is szeretek írni. Különben nem lenne ez a blog sem. Csúnya dolog talán, de mégis azt kell hogy mondjam, a második helyre szorult. És a fotózás? Délcegen billeg az előtérben csillogó pompájában lelkemben. Persze ők ketten jó barátok :)

S végül, de nem utolsó sorban Dubai hozta el nekem a nagy szerelmet is. Igen, mint ahogy említettem, tudtam már mi az hogy szerelem. Éreztem már. Mégis .... most érzem, hogy otthon vagyok. Hogy megérkeztem. És hogy nincs tovább, nem kell kutatni tovább. Nagyon nehéz ám szavakba önteni, hogy mit érzek pontosan. De mindenesetre azthiszem ennél boldogabb nem lehetnék, ennél egészebb nem lehetnék, ennél jobbat nem találnék, mert ő az én párom, ő az aki hozzám tartozik és tökéletesen passzol.

S valahogy mintha bizonyítékunk is lenne rá, pedig az ilyesmit nem szokás bizonygatni,mert hát nincs is rá szükség. Nekünk mégis van. még bizonyítékunk is. egész pontosan 6 hónapos pocaklakónk van, akit már nagyon - nagyon várunk hogy megérkezzen, és éjjelente ne hagyjon aludni :)

Így most a Dubai - i életet felváltotta édes Magyar hon, s itthon folytatjuk álmaink megvalósítását!

Legközelebb azthiszem írok nektek kicsit a Dubai fotós és nem fotós tapasztalataimról :)

 Frissüljünk, majd kiugrok a bőrömből! El sem hiszem, hogy még csak január vége van, és annyira szép idő volt ma! Mindenképp szeretnék egy rövidebb bemutatkozást írni, de ma, ma csak erről a jó kis napról firkantanék egy - két szót.

Közel a János hegyhez éldegélek, úgyhogy úgy döntöttünk kedves férjemmel, hogy elmegyünk a kilátóhoz. Szóval felkaptuk a két kis fehér szőrmók westie kutyánkat és neki láttunk. 

Jó kis túra volt, beszippantani végre egy kis friss levegőt, megcsodálni Budapestet felülnézetből, fotózni! Jajj már talán 2 hét is kimaradt -haza költözés miatt-, hogy nem fogtam kamerát a kezemben, hát még egy jó kis esküvő :) Mennyire tud ez hiányozni! 

De ne szaladjunk ennyire előre, inkább jöjjenek a képek a János hegyről egyenesen nektek!